Előbb egy nagyhajú fiú jött oda hozzám. Fiú

volt nem férfi, a külcsín más mint a belbecs,

én már csak tudom. Hát, valljuk

be: fogdosott. És jégcsap volt a keze

ráadásul. Ha nem fűtöttek volna, biztos

beleborzongok. Rám is ült.

Aztán jött a lány. Megkérdezte a

nagyhajút, hogy odajöhet-e hozzám. Persze

odaengedte. Ő is hideg volt, ő is rám

ült, de nem bántam. Ha lett volna szívem,

tutira megdobban. Komolyan: először esett

meg, hogy nem a forróvíz melegített belülről.

Féltékeny is voltam, mert összenéztek, a fiú

meg a lány, és mosolyogtak.

Talán meg is sütöttem a lányt, de véletlenül,

esküszöm, hisz szerettem.

Előbb ő hagyott el. Ekkor láttam meg a

fiúban a rokonlelket. Azt hittem kibeszéljük

ezt egy sör mellett, de nem. Ő is

lelépett.

Hidegebb voltam, mint valaha.

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.