túlértékelem a reggelt. hisz az

éjszakánknak nyomába sem érhetne - normális

esetben, de ki mondja meg mi az a normális eset?

túlálmodom a reggelt. pedig az

éjszakát kellene, de inkább álomba illő a

bágyadtság és a tüdőszaggató boldogság ilyenkor.

túlélem a reggelt. mert ő

csak jön és megy, mindig átélem, és mindig

vinne magával. maradok. nélküled is. merthogy

téged el szokott vinni, most mintha végleg.

azt mondta majd akkor ad vissza, ha tudok már

szeretni.

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.